2007.május
12. Bavaniste. Virágcsokrot helyeztek el a II. világháborúban
kivégzett, ártatlan dél-bánáti németek tömegsírjára. A hat Bitsch
testvér közül négyen látogatták meg a valamikori dögtemetõt, (ma ottan,
szerény fakereszt és kitéglázott sírhely áll) ahol az apjukat is kivégezték
a partizánok. Hatvan évig Kovin községében, csak suttogva beszéltek
az emberek errõl a történetrõl. 2003-ban már fölállították az említett
fakeresztet és hangosabban is emlékeztek az idõsebb helybéliek a sortűz
visszhangjára.
A Bitsch család Mramorakban és Gajban élt. Akkoriban Elizabetta 20,
Filip 17, Terézia 15, Johanna 13, Heléna 12 és Mária 8 éves volt.
Apjukkal együtt, valamennyijüket összeterelték majd aki munkaképes
volt, lágerba helyezték és állami birtokra kényszermunkára hajtották
õket.
1944. október 20-án a partizánok kiválogatták áldozataikat és Bavaniste
dögtemetõjében mintegy 110 személyt kivégeztek és tömegsírba helyezték
õket. Ily módon tudtukra adták a bánáti németeknek, hogy itten továbbá
nincsen élet számukra. A Bitsch testvérek Gajban nõttek fel és a német
mellett beszélték a szerb nyelvet is. Gyermekkorukban barátkoztak
szerbekkel is. A lágerben elõnyük volt, hogy értettek szerbül. Három
évig tartották õket ottan. Filip néhányszor elszökött a fogságból.
Életveszélyes helyzetben is volt, amikor a partizánok járták a házakat
és õ szökésben volt. Egy alkalommal ágyba bújt amikor házukba betértek
a partizánok vacsorára. Egész idõ alatt ott kuporgott az ágyban mellettük.
A lakoma után távozáskor benéztek az ágyba, lerántva a pokrócot róla,
de habár 18 éves volt, rámondták, hogy túl fiatal.
A ma 80 éves Filip 60 év után érkezett Bánátba, majd szülõfalujába.
Három nõtestvére is vele tartott. A síremléknél, remegõ kezekkel igazította
a fakereszt összedrótozott felsõrészét. Nagyokat sóhajtott és néhányszor
megismételte: - Megéltem, hogy eljussak apám sírjához… az ártatlanok
soha nem lesznek elfelejtve. A három nõvére Terézia, Johanna és Heléna,
már voltak 2 évvel ezelõtt is a síremléknél. Õk már akkor elmesélték,
hogy a Bánáti fórum szervezete, pontosabban Zimmermann Peter jóvoltából,
a Németországban kivándorolt németek kezdeményezték a síremlék fölállítását
Bavanisten. 2003-ban az akkori mramoraki falu elnöke is támogatta
az elképzelést, így el is készült a fakereszt – Ártatlan áldozatokért
- fölirattal és a téglából kirakott alapzat. 2005 májusában Bavanisten
váltózott a helyi közösség vezetõsége. A Szerb radikális párt jutott
hatalomra. Amikor a 3 Bitsch testvér akkor megérkezett Bavanistera,
fogadásban részesültek a falu elnökénél. A beszélgetés hosszúra sikerült,
késõbb megtudták hogy miért. Intézkedett a helybéli hatalom és idõközben
elrendezték a síremlék körüli terepet. Lekaszálták a füvet és a szemetet
is félrehúzták, de így is szemmel látható volt, hogy a síremlék körüli
területet, továbbra is dögtemetõként használták.
2007. májusában Nagybecskerektõl Bavanisteig, gépkocsival másfél óra
után érkezett a 4 Bitsch testvér. A radikális faluelnöke ismét fogadta
õket. A beszélgetés folyamán bemutatta a település fejlõdését és a
németországi vendégeket arra kérte, visszatértük után szóljanak a
német befektetõknek, hogy szívest-örömest várják õket a kovini községben.
Néhány szóban említve lett a síremlékhez vezetõ út és környéke. Az
irodahelységek föliratait magyar nyelven is kiírták. A falutól alig
500 méterre lévõ emlékműig vezetõ út, valóban javítva lett. Aprókõvel
lett leöntve. Szembetűnõ tábla mutatta, hogy a dögtemetõ másfelé van.
A síremlék környezete, igaz fűvel volt benõve, de környéke körül kisfák
voltak ültetve és a terep ki volt simítva. Augusztusban várhatók a
további munkálatok.
Az ártatlan áldozatok nem lesznek elfelejtve.
A Bitsch testvérek további útja Gajba és Mramorakba vezetett. A szülõházzal
(olyan állapotban van ma is mint 60 évvel ezelőtt) való találkozás,
Filip számára, varázslat volt. Szemei újból 20 évesek lettek. Minden
házra és szomszédra emlékezett.
A második virágcsokrot a Gaji temetõbe vitték. Lakicsin Bajkos Gyúró,
valamikori szomszédjuk sírjára helyezték el. Õ volt az aki vigyázott
rájuk és felügyelte a háztartásukat amikor a szülõk nem voltak otthon.
Szerb nemzetiségű szabómester volt. Még egyszer méltó tiszteletben
részesült.
A Bitsch testvérek 1948-ig Mramorak és Knityanin lágerjaiban voltak
elhelyezve. Azután sem voltak szabad emberek. Még három évig kényszermunkára
voltak beosztva a Zlatica nevezetű birtokon, Nagybecskerek községében.
Jogfosztottan és megalázva, rájuk fogott kollektív bűnösségüket ártatlanul
- viselték.
Minden út nyugatra vezetett. A Bitsch testvérek elhagyták Bánátot.
Ma a hat testvér közül öt él. 80 év körüliek. Valamennyien közülük
az idén szívvel lélekkel itt voltak.
Erõs
szándékuk kitartó lehelete ezentúl is látszik majd a bánáti szélcsendes
májusi reggelekben.
Balanyi
Sándor